Táncodat csodálom,
Zagorában láttam ily hetykén,
tűzlő örömöd lelkemig áthat,
tudom, úgy érzed magad is,
minden kivívott diadal, térdrebukás,
sorsunk összes töretése
teljesíti a létet be nekünk,
hogy élünk vagy bár meghalunk,
de szolgaként, rabon soha már…
ezért kopogom, ütöm ki a ritmust
most mindkét kezemmel,
legyen oly lágy, akár a vigasz,
és csatazaj, miként emlékeink.